A szellemi képesség föléledése. Az igaz tanítás nem az utasítások ráerőltetése a készen nem álló, be nem fogadó értelemre. A szellemi képességeket föl kell ébreszteni, s az érdeklődést fölkelteni. Isten ezért gondoskodott tanítás módszeréről. Aki az értelmet teremtette s törvényeit megszabta, gondoskodott e törvényekkel összhangban való fejlődéséről is.

A családi körben és szenthelyen, a természet és művészek dolgain át, munkában és ünnepnapokon, szent épületekben és emlékművekkel Isten szemléltető oktatást nyújtott elveiről s megőrizte csodálatos tetteinek emlékezetét. Akkor, ha valaki érdeklődött, a tanítás benyomást tett értelmére és szívére. (Nevelés 41)

A nevelés adjon éltető erőt. A nevelés, a tanítás legfontosabb része nem pusztán az ismeretek átadása, hanem éltető erő átadása két értelem, két lélek érintkezésével. (Világ reménye 250)

Szellemi képességek kifejlesztése. Helyes, ha a fiatalok úgy érzik, hogy el kell érniük szellemi képességük legmagasabb fokát. Nem szabunk határt a művelődésnek, mert Isten sem szabott határt. De eredményeink mit sem érnek, ha nem Isten dicsőségére és az emberiség áldására használjuk. Nem helyes telezsúfolni az agyat olyan tanulmányokkal, melyek megerőltető munkát igényelnek, de a gyakorlati életben nem vesszük hasznát. (Nagy orvos 44950)

Egyes iskolák veszedelmei. Sokan kerülnek ki tanintézetekből erkölcsileg romlottan, testileg legyöngülve, a gyakorlati élet ismerete híján, s kevés erővel kötelességeik végzéséhez.

Amikor láttam e gonoszságokat, megkérdeztem, szükségszerűe, hogy fiaink s lányaink erkölcsi s testi gyöngélkedővé váljanak, csakhogy nevelésben részesüljenek, tanuljanak? Ez nem lenne elkerülhetetlen, ha a tanítók és tanulók a természet törvényeihez tartanák magukat, melyek szintén Isten törvényei. Az értelem és a test összes erejét tevékeny szolgálatra kell állítani, hogy a fiatalok erős, jól kiegyensúlyozott férfiakká és nőkké váljanak. (Keresztény nevelés alapjai 71)

Óvjuk a nevelést. Az értelem olyan jellegűvé válik, mint amivel táplálkozik; a termés olyan jellegű, mint az elhintett mag. Ezek a tények eléggé bizonyítják, hogy a legifjabb kortól őrizni kell a fiatalok nevelését. Jobb lenne a fiataloknak kissé tudatlanabbul nőni föl a felől, amit általában műveltségnek neveznek, mintsem elhanyagolni Isten igazságának ismeretét. (6Bizonyságtételek194)

Tegyük világossá Isten kapcsolatát az emberrel. Mindenkinek főfontosságú, hogy akinek Isten érvelő készséget adott, megértse Istenhez fűződő kapcsolatát. Jelen s örök javát szolgálja, ha minden lépésnél megkérdezi – eze az Úr útja?... A legkomolyabban hívjunk föl mindenkit, vesse össze jellemét Isten törvényével, a kötelező mértékkel mindenki számára, aki be szeretne lépni országába, s a menny polgárává szeretne válni.

A legmagasabb műveltség. A tiszta, egészséges, következetes keresztény élet ismerete az ige tanulmányozásából sajátítható el. Ez az ember által elérhető legmagasabb műveltség. Ezt kell tanítani iskoláinkban, hogy a tanulók tiszta gondolkodással, tiszta értelemmel és szívvel léphessenek ki, készen fölemelkedni a haladás létráján, s gyakorolni a keresztény erényeket. (1905, 86. kézirat)

A tanítók szokásai kihatnak a tanulókra. Tekintsük fontosabbnak a tanítók elveit és szokásait, mint földi minősítésüket. Ha a tanító őszinte keresztény, ugyanolyan fontosnak fogja tartani a tanulók testi, szellemi, erkölcsi és lelki nevelését. A helyes befolyáshoz tökéletes önuralommal rendelkezzék, s szívét gazdagon itassa át a tanulók iránti szeretet, mely látható lesz tekintetében szavaiban, tetteiben. Le gyen szilárd jellem, akkor alakítani tudja a tanulók értelmét, ahogy a tantárgyakban tanítani tudja őket.

A fiatalok korai nevelése általában egész életre kialakítja jellemüket. A nevelők ügyeljenek, hogy a gyermekek értelmének azokat a vonásait hívják elő, melyekről tudják, miként irányítsák, miként használhassák föl a legjobb eredménnyel. (Szemle 1885, július 14)

Az értelem magas minőségeit kelti életre. A fiatalok tanításánál leggondosabban ügyeljünk, hogy úgy változtassuk a tanítás módját, hogy életre hívja az értelem magas és nemes erőit. A szülők és tanítók nem minősítettek a gyermekek nevelésére, ha előbb nem sajátítot ták el az önuralom, türelem, hosszútűrés, gyöngédség és szeretet leckéit. Mennyire fontos is a szülők, gyámok és tanítók helyzete! Kevesen értik meg az értelem legelengedhetetlenebb szükségleteit, s hogy miként irányítsák a fejlődő szellemi készséget, növekvő gondolatokat és érzéseket a fiataloknál. (Szemle és hírnök 1985, július 14)

A Szentlélek ihlesse. Az értelmekkel való foglalkozás a legfinomabb, legkényesebb munka, s a tanítóknak a Szentlélektől ihletettnek kell lenni, hogy helyesen végezhessék föladatukat. (1899, 8. kézirat)

Helytelen tettekkel bánni. Sohse neveljétek őket úgy, hogy nyilvánosságra hozzátok tévedéseiket és helytelenségeiket, mert erénynek fogják tartani, hogy világgá kürtöljék mások hibáit. Sohse alázzanak meg egy tanulót, az iskola elé teregetve panaszaikat, hibáikat és bűneiket. Nincs jobb módja, hogy megkeményítsük szívüket s megerősítsük őket gonoszságukban. Beszélj s imádkozz vele egyedül, s tanúsítsd azt a gyöngédséget, melyeket Krisztus tanúsít irántad, mint tanító iránt. Sohse bátorítsd a tanulókat, hogy gáncsoljanak, és kibeszéljék mások hibáit. Takard el bűnük sokaságát minden módon a Krisztus útjának követésével, hogy meggyógyítsd őt. Az ilyen nevelés áldás lesz, s meg fog látszani ebben az életben, és a jövő, örökkévaló életben is. (1893, 34. kézirat)

Értelmekkel való foglalkozásra minősítve. Minden tanítónak hit által Krisztus lakozzék szívében, s Krisztusért igaz, lemondó, önfeláldozó lelkületével bírjon. Valakinek elég tudása lehet a tantárgyakban a tanításra, de meggyőződteteke róla, hogy helyesen tude bánni a tanulókkal, vane bölcsessége, hogy értelmekkel foglalkozzék? Ha a tanítóknak nem Krisztus lakik szívében, alkalmatlanok a fiatalok tanítására, hogy a gyermeknevelés súlyos felelősségét viseljék. Hiányzik belőlük a magasabb műveltség és fegyelem, s nem tudnak helyesen bánni az értelmekkel. Ott él engedetlen lelkületük, hatalomra törő, bűnös szívük, s olyan fegyelemnek veti alá a gyermek alakítható értelmét, mely kitörölhetetlen sebhelyeket ejt.

Ha a tanítóval nem lehet megértetni a felelősséget s azt a gondossá got, melyet az értelmekkel foglalkozásnál mindenkor tanúsítania kell, néhányuk esetén családi neveltetésük nagyon hibás, ártalmas volt jellemükre nézve. Szomorú lenne átadni e hibás jellemet és igazgatást a keze alatt levő gyermekeknek. (Keresztény nevelés alapjai 2601)

A felelősség nem tapasztalatlannak való. A battle creeki gyüleke zeti iskola a megművelendő szőlő fontos része. Jól kiegyensúlyozott értelmekre és jellemekre van szükség a széleskörű tanításhoz. Ne bízzátok ezt fiatal nőkre és férfiakra, akik nem tudják, miként bánjanak az értelemmel. Ezt hiba volt így rendezni, s kárt tett a rájuk bízott gyermekekben és fiatalokban...

A gyermekek és fiatalok közt sokféle jellemmel kell bánni tudni. Értelmük alakítható. Ha a tanító hirtelenkedő és indulatos, a jövőre nézve elvághatja a tanulókra tett jó hatását, akik fölött a nevelőnő nevét viseli. Jelen és jövő örök javukra válike a gyermekeknek és fiataloknak az ilyen nevelés? Helyes benyomást kell gyakorolni rájuk, lelki áldásukra. (1893, 34. kézirat)

Tanács lobbanékony tanítónak. Minden tanítónak megvan a maga jellemvonása, melyre ügyelnie kell, nehogy a Sátán eszközül hasz nája, hogy megszenteletlen vonásaival lelkeket pusztítson. A tanító egyedüli biztonsága naponta Krisztus iskolájában tanulni az Úr szelídségét és alázatosságát. Akkor énük Krisztusban elrejtett, s szelíden viselik igáját, nem feledve, hogy az Úr örökségével foglalkoznak.

Ki kell jelentenem, mert az Úr megmutatta nekem, hogy nem mindig a legjobb módszereket használjátok a tanulók tévedésénél és hibáinál. Ezzel lelkeket sodortatok veszélybe, és vesztettetek el. A tanárok indulatossága, balga lépései és tekintélyeskedése megtették áldatlan hatásukat. Nincs rosszabb gonoszság, világiasságon s részegségen kívül, mely károsabb lenne a jellemre, megkeserítve a lelket s elindítva a jót lehengerlő gonoszságokat, mint a nem Isten Lelke ellenőrzése alatt álló emberi indulatosság. A harag, a düh sohasem tesz jót.

A magukat kereszténynek vallók rossz jelleme hány tékozlót tart kívül Isten országán. Féltékenység, irigykedés, kevélység, rideg érzületek, gonoszt gondolás, önhittség, ingerelhetőség, nyersesség, hidegség, szeretet hiánya – ezek a Sátán tulajdonságai. A tanítók találkoznak ezekkel a tanulók jellemében. Borzalmas ezekkel foglalkozni. De a gonoszság kiűzésére törekedve, a tanár gyakran maga is azokat a tulajdonságokat fejleszti, mint akivel foglalkozik. (1893, 50. levél)

Jól kiegyensúlyozott értelmet. Az Úr szőlőjében munkálkodó tanítók legyenek higgadtak, uralkodjanak indulataikon s tartsák ezeket a Szentléleknek alávetve. Bebizonyítják, hogy nem egyoldalú a lelki éle tük, hanem jól kiegyensúlyozott értelemmel, és arányos jellemmel bírnak. (Tanács szülőknek, tanítóknak, tanulóknak 191)

A javulásra való elhatározás. A tanító előnyei korlátozottak lehettek, úgy, hogy nincs magas elméleti képzettsége, mint kívánatos lenne, de ha igaz bepillantással rendelkezik az emberi természetbe; ha valóban szereti hivatását, megérti roppant jelentőségét, s ha eltökélten javulni akar, ha kész komolyan és lankadatlanul fáradozni, meg fogja érteni tanítványai szükségleteit, és megértő, haladó szellemével ihletni fogja őket, hogy kövessék, amint előre és fölfelé törekszik vezetni őket. (Nevelés 279)

Félig sem használjuk képességeinket. Fontos, hogy legyenek középiskoláink... Bel és külföldről jönnek a hívások a munkásokért. Fiatal férfiak és nők, középkorúak s valóban mindenki, aki a Mester szolgálatába állhat, feszítse meg értelmét, hogy fölkészüljön eleget tenni e hívásoknak. Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy értelmi képességeink felét se használjuk elég szorgalmasan, hogy fölkészüljünk a nagyobb hasznavehetőségre. (Tanács tanítóknak 209)

Egyesítsd a természetet a lelkivel s nyúlj a legmagasabb eredményekért. A természetet és a lelkit egyesíteni kell iskoláinkban. A mezei munkák szemléltetik a Biblia tanításait. Ezek földi törvények iránti engedelmessége mutatja, hogy a mindenható mesteri hatalma alatt állnak. Egyazon elvek szövik át a természet és lélek világát. Válaszd el Istent és bölcsességét az ismeretek megszerzésétől, és féloldalas lesz a nevelésed, mentes az összes kegyességtől, mely erőt ad az embernek Krisztusba vetett hit által elnyerni a halhatatlanságot. A természet alkotója a Biblia szerzője is. A teremtett világnak és a kereszténységnek egy az Istene.

Az ismeretek elsajátításával foglalkozók törekedjenek a fejlődés legmagasabb szintjére jutni. Haladjanak olyan gyorsan s oly messzire, amennyire tudnak. Tanulmányuk mezeje legyen olyan széles, amilyent képességeik átérhetnek, Istent téve bölcsességüknek. Ragaszkodjanak ahhoz, aki a végtelen tudás, aki ki tudja nyilatkoztatni a korszakok óta rejtett tudást, aki megfejtheti a legnehezebb kérdéseket az értelem számára. Higgyen abban, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen világosságban lakozik. Krisztus tanúja, aki követve ismeri meg az Urat, tudni fogja, hogy kijövetele elkészített, mint a hajnal. Amit az ember vet, azt is aratja le. Becsületességgel és szorgalommal, a test helyes igénybevételével, az értelem összes erejét latba vetve az ismeretek megszerzésére, és bölcsességre a lelki dolgokban, minden lélek teljes lehet a Krisztusban, aki a teljes ember tökéletes példaképe. (A keresztény nevelés alapjai 375, 376)

A helyes leckék nem tehetnek benyomást arra, aki nem ismeri Isten szavát. De a bukott ember nem akarja megérteni. Állítólag a természet tudománya uralkodik a természet Istenén. A helyes tanítások nem tesznek benyomást azokra, akik nem ismerik Isten szavának igazságát. Mikor a szív és az értelem Istennek alávetett, mikor az ember tanítható, mint a kisgyermek, a nevelés tudományát Isten szavában fogja meglelni. A világ magasabb műveltsége nevetségesnek bizonyult. Mikor a tanítók és tanulók leszállnak gólyalábukról, s belépnek Krisztus iskolájába, hogy tőle tanuljanak, akkor majd értelmesen szólnak a magasabb műveltségről, mert rájönnek, hogy ez képesít megértenünk a tudomány lényegét. (1898, 45. kézi.)

Szemléltető ábrák. A szemléltető ábrák, térképek és képek haszná lata segítség lesz megmagyarázni, és az emlékezetbe vésni e lelki tanításokat. Szülők és tanítók szüntelen keressék a megújított módszereket. (Nevelés 186)

Kerüljük a sokféle szellemi táplálékot. Isten azt kívánja, hogy tartsuk tisztán és világosan a szellemi képességeket. Mert gyakran túl sokféle táplálékot adnak az értelemnek. Így lehetetlen mindent helyesen megemészteni, fölhasználni. Mentesítsük az agyat a fölösleges tehertől. Csak a leghasznosabbat, ami a leghasználhatóbb, nem csupán itt, hanem az eljövendő életben, ez képezi a legjobb tanítást a test és lélek számára, s vihető át az örökkévalóságba. (1898, 15. kézirat)

Tanulás és gyakorlati élet. Nem jó olyan tanulással teletömni az agyat, melyet, noha súlyos erőfeszítést és szorgalmat követel, mégsem ültetnek át a gyakorlati életbe. Az ilyen tanulás veszteség a tanulónak. Hiszen megfosztják a hajlamtól és kívánságtól az olyan tanulmány iránt, mely fölkészíti őt a hasznosságra, és képesíti elvégezni felelősségeit, mint Isten munkatársáét, hogy tanítással és példamutatással segítsék, akit tudnak, biztosítani a halhatatlanságot. (1898, 15. kézirat)

Gyakorlati nevelést – képzést. A latin és görög nyelv sokkal jelentéktelenebb számunkra, a világ és Isten számára, mint szervezetünk alapos tanulmányozása és helyes használata. Bűn a könyvtanulás annak elhanyagolásával, hogy miként váljunk a gyakorlati életre jártassá, hasznossá a különböző ágazatokban. Némelyeknek szétfogácsolódás, elherdálás a túlzott könyvtanulás. A fölhasználatlan testi erő az agy túlzott működésére vezet, mely az ördög műhelyévé válik. Sohasem lehet teljes, sokoldalú az olyan élet, mely tudatlan a ház felől, melyben élünk. (1897, 103. levél)

Tankönyvek s gondolatrendszerek. A fölszólaló komoly hangon folytatta: „Azt gondoljátok, hogy e javasolt hitetlen szerzők elengedhetetlenek a magasabb műveltséghez? Javasolni mernéteke őket a tanulóknak, akik tudatlanok e szerzők jelleme felől? A helytelen gondolkodásszokások, ha egyszer elfogadják, kényúri hatalommá válnak, acélpántként szorítva az értelmet. Ha akik elfogadták és olvasták e könyveket, sohasem látták volna ezeket, hanem elfogadták volna az isteni tanító szavait, sokkal előbbre járnának az isteni ige isteni igazságainak ismeretében, mely bölccsé tenné őket az üdvösségre. Ezek a könyvek oda vezetnek, ahova a Sátán vezette Ádámot és Évát, az Isten által eltiltott tudásra. Tanításaik által tanulók fordultak Isten igéjétől mesékhez. (Szemle és hírnök 1908, március 12)

A Biblia elvei ellenőrizzék fogalmainkat. A tanulók értelmébe kell vésni, hogy művelődésük elhibázott, hacsak meg nem tanulták megragadni az isteni kinyilatkoztatás igazságait. Amelyik tanuló Isten igéjének széleskörű elvei helyett közönséges eszméket fogad el, s engedi, hogy figyelmét és idejét semmitmondó dolgok foglalják le, azt találja, hogy értelme eltörpül, elgyöngül s elveszti a növekedés képességét. Az értelmet növelni kell, hogy megértse az örök életet érintő fontos igazságokat. (1909, 64. levél).

Az emberi test legjobb fölhasználása. Ha a tanítók az Úr leckéjét tanulták volna, nem lennének olyan tanulók, akiknek számláit más nak kell kifizetni, máskülönben súlyos adósság terhe alatt hagynák el az iskolát. A nevelők fele munkájukat sem végzik el, mikor tudják, hogy egy ifjú éveket szentel könyvek szorgalmas tanulására, de nem törekszik kifizetni költségeit, s mégsem tesznek semmit ez ügyben. Minden esetet vizsgáljanak meg, minden ifjú felől szeretettel érdeklődve, és anyagi helyzetéről meggyőződve.

Az egyik föladat, melyet a legértékesebbként elé kell helyezni, hogy istenadta érvelőkészségét testi erejével, fejével, kezével és lábával összhangban használja. A magunk helyes igénybevétele a legértékesebb lecke, mely megtanulható. Ne végezzünk agymunkát, megtorpanva ennél, hanem a legelőnyösebben használjuk az emberi gépezet részeit – agyat, csontot, izmot, testet, fejet és szívet. Senki se alkalmas a szolgálatra, ha nem érti meg, miként végezze ezt. (1897, 103. levél)

A tanítók működjenek együtt a pihenésnél. Követésre méltó dolgokat látok itt Svájcban. A tanítók gyakran részt vesznek a gyermekek játékaiban. Megtanítják őket, mikén töltsék szabadidejüket, s egyúttal kéznél is vannak, hogy elejét vegyék a rendetlenkedésnek és helytelenségeknek. Olykor hosszú sétára mennek velük. Ez nagyon tet szik nekem. Hiszem, hogy a tanulóknak így kevesebb alkalom kínálkozik, hogy kísértésbe essenek. A tanítók is részt vesznek a gyerekek testgyakorlásában, társasjátékaiban, s irányítják azokat.

Semmiképp sem hagyható jóvá az az elgondolás, hogy a gyermekeknek szüntelenül a bizalmatlanság légkörében éljenek, s nem viselkedhetnének gyermekek módjára. A tanítók csatlakozzanak a gyermekekhöz, legyenek egyek velük. Mutassák meg nekik, hogy boldognak akarják látni őket, s ez önbizalmat ad a gyermekeknek. Szeretettel ellenőrizhetjük őket, de nem hajthatatlan szigorral tartva sasszemmel őket étkezéskor és játékaikban. (5Bizonyságtételek 653)

Bizalom a tanítványok iránt. A bölcs nevelő bátorítani törekszik tanítványaiban a bizalmat és becsületességet. A fiataloknak és gyermekeknek javára válik, ha megbízunk bennük. Sok igen fiatal gyereknek is erős becsületérzése van. Mind azt szeretné, ha bizalommal és tisztelettel bánnánk velük, s ehhöz joguk is van. Ne éreztessük velük, hogy nem mehetnek ki, nem jöhetnek be anélkül, hogy szemmel ne tartanánk őket. A gyanakvás lealacsonyít, pontosan azokat a rossz dol gokat termi meg, melyeket meg akar előzni. Ahelyett, hogy örökké szemmel tartanánk őket, mintha gonoszt gyanítanánk, a tanítványaikkal kapcsolatban levő tanítók fölismerik a nyugtalan értelmek működését, s olyan befolyásokkal állnak munkába, melyek ellensúlyozzák a rosszat. Éreztessük tanítványainkkal, hogy megbízunk bennük, s kevés olyan lesz, aki nem törekszik bizalomra méltóvá válni. (Nevelés 289)

Igen fontos a tanulók önbizalma. A tanító rendelkezzék készséggel munkájához. Rendelkezzék bölcsességgel és megnyerő modorral, hogy helyesen nevelhesse az ifjakat. Bármily jelentős is ismerete, bármily kitűnő más vonalakon, ha nem vívja ki tanítványai tiszteletét és bizalmát, erőfeszítései hiábavalók lesznek. (Nevelés 2789)

Segítsetek a nehezen tanulóknak és keveset ígérőknek. Ha szeretetet, nyájasságot, gyöngéd figyelmességet tanúsítotok a tanulók iránt, ugyanezt aratjátok. Ha a tanítók szigorúak, akadékoskodók, lehengerlők, érzéketlenek mások érzékenysége iránt, ugyanazt nyerik viszonzásul. Aki meg akarja őrizni önbecslését és méltóságát, ne gázoljon mások önérzetébe, s legyen tisztelettel mások iránt. Ezt a szabályt gondosan őrizzük meg, a leglassúbb felfogású, a legfiatalabb és ügyetlenebb tanuló iránt is.

Nem tudjuk, hogy Isten mit tesz e látszólag nem sokat ígérő fiatalokkal. A múltban Isten épp ilyeneket fogadott el és választott ki, hogy nagy és fontos munkát végezzenek érte. A szívükön munkálkodó Isten Lelke villanytelepként hatva, élénk és kitartó tevékenységre rázza föl a látszólag zsibbadt képességeket. Az Úr fölismeri e durva, keveset ígérő, faragatlan kövekben a nemes fémet, mely el fogja viselni a szelek, viharok vizsgáját, és a hőség tüzes megpróbáltatását. Isten nem emberként lát, nem emberként ítél, hanem a szívet vizsgálja. (1881, 2. kézirat)

A lassú diákok. A tanító értse meg, hogy gyerekekkel, nem fölnőttekkel van dolga. Gyerekekkel, akiknek mindent meg kell tanulni, s egyeseknek ez sokkal nehezebben megy, mint másoknak. A lassú tanulónak sokkal több bátorításra van szüksége, mint amennyiben részesül. Ha az ilyen különféle értelmű gyermekek fölé rendelt tanító szeret parancsolgatni, előírni, s magát tűntetni föl nagynak, ha részrehajló, ha kedvencei vannak, míg másokkal követelőzőn és szigorúan bánik, ez zavart és lázadást kelt. (Keresztény nevelés alapjai 26970)

A tanterem légköre kihat a tanulókra. Sok, magát kereszténynek valló vallásos élete azt bizonyítja, hogy nem keresztény. Az ilyenek rosszul képviselik Krisztust, meghamisítják jellemét. Nem érzik a jellem átalakulásának fontosságát, s hogy Isten képmására kell átalakulniuk. A kereszténység hamis képét állítják a világ elé, ami tönkre fogja tenni azokat, akik érintkeznek velük. Mivel, noha állítják, hogy keresztények, nem állnak Jézus irányítása alatt. Az örökölt és beléjük nevelt jellemvonásaikat értékes minősítésként gyakorolják, tűrik meg, holott halálra vezetők a másokra gyakorolt hatásukkal. Szóval maguk csiholta szikrák fényében járnak. Vallásukat a körülmények igazgatják, körülményeknek alávetett. Ha minden kedvükre történik, ha nincs zavaró körülmény, hogy fölszínre hozza féktelen, keresztényietlen természetüket, akkor megnyerők, szívélyesek és nagyon vonzók. Mikor olyan történik családjukban, vagy ismerősökkel, ami fölborzolja békéjüket és fölszítja indulataikat, ha minden körülményt Isten elé tárnának s folytatnák kéréseiket, kegyelemért esedeznének, mielőtt napi föladatukhoz kezdenének, mint tanítók; s megismernék Krisztus kegyelmét, erejét és szeretetét, hogy szívükben lakozzék, mielőtt munkába állnának, akkor Isten angyalait hoznák magukkal a tantermekbe.

De ha megsértett és ideges lelkülettel lépnek be, a lelküket körülvevő erkölcsi légkör mély benyomást tesz a gyerekekre, s ahelyett, hogy fölkészülnének, hogy a gyerekeket tanítsák, nekik van szükségük oktatásra, mely megtanítja őket Krisztus leckéire. (Kiadatlan bizonyságtételek = Spalding gyűjtemény 107)

Türelemre, alkalmazkodásra van szükség; (tanács tanítónak). Nem vagy eredményes tanító, mert nem vagy türelmes és alkalmazkodó. Nem tudod, miként bánj az értelmekkel, s miként taníts a legjobban. Ha nem felelnek meg várakozásodnak, türelmetlenül bánsz velük. Te a tanulás előnyeiben részesültél, mégsem vagy bölcs tanító. Fiatal korodban fegyelmezésre és nevelésre volt szükséged. De a lelkület, melyet a fegyelmezés alatt tanúsítottál, tönkretette életedet. (1901, 117. levél.)

A szülők működjenek közre a tanítókkal. Az elhanyagolt mező, parlagon heverő értelmet jelképez. A szülőnek más megvilágításban kell látni e kérdést. Tartsák kötelességüknek együttműködni a tanítókkal, bátorítsák a bölcs fegyelmezést, s imádkozzanak gyermekeik tanítóiért. Idegeskedéssel, akadékoskodással vagy csüggesztéssel nem segíted gyermekeidet, s akkor sem teszed meg részedet, ha segítesz nekik lázadozni, engedetlenkedni, rosszaknak és visszataszítónak lenni azzal a lelkülettel, melyet te fejlesztettél ki. (1893, 34. kézirat)

A közösség felelőssége. Nincs fontosabb hivatás, mint az ifjúság helyes nevelése. Őrködjetek fölöttük, visszaszorítva Sátánt, hogy ne vegye ki őket kezetekből. Iskoláinkban ne éreztessétek velük, hogy idegenek közt vannak, akik nem viselik szívükön üdvösségüket. A tanítók legyenek apák s anyák Isten népe között, akik őrködnek a gyerekek üdvössége fölött, mint akikkel el kell számolniuk.

Testvérem, testvérnőm, ne tartsátok magatokat távol a drága fiataloktól, mintha nem lenne közötök hozzájuk, vagy nem lennétek felelősek értük. Aki régóta kereszténynek vallja magát, kötelessége türelmesen és nyájasan a helyes úton vezetni őket. Mutassátok ki nekik, hogy szeretitek őket, mivel ők az Úr családjának ifjabb tagjai s vérének megváltottai. (Keresztény nevelés alapjai 8990)

Makacs szívek, romlott akaratok. Megváltónknak széles, átfogó volt az emberiessége. Szívét mindig megérintette annak a gyermeknek kiszolgáltatottsága, akivel durván bántak. Urunk szerette a gyermekeket. A szenvedés akár leghalkabb kiáltása sem ért fülébe hiába. S aki vállalja a felelősséget a fiatalok tanításáért, találkozni fog makacs szívekkel, romlott akaratokkal, s az ő föladata együttműködni Istennel, hogy a gyerekekben visszaállítsa Urunk erkölcsi képmását. Jézus, drága Jézus, a szeretet egész forrása buzgott szívében. (Kiadatlan bizonyságtételek = Spalding gyűjtemény 107)